A Ciklusok

A körforgás életünk minden szintjén megfigyelhető. Néhány ciklus periódusa olyan rövid, hogy nem értelmezhető tudományos eszközökkel, mások pedig annyira hosszúak, hogy távol esik az emberi felfogás mértékétől. Ugyanakkor, az ilyen körök létezésének igazsága mindenhol ott van – elég, ha egy pillantást vetünk, például a természetre, és az évszakok ciklikusságára. Energia, rádióhullámok, hangfrekvenciák mind határozott időközökkel léteznek – periódus/másodperc. Ilyen visszatérő ritmus nélkül az Univerzum kaotikussá válna, de egyértelműen nem ez az oka annak, hogy nem fenntartható a káosz világaként, csupán az Isteni szabályozottság és tökéletesség képes alkalmazni ezt az állandó hatást, és fenntartani az Univerzum harmonikus egyensúlyát az élet és a valóság minden szférájában.

tejutBolygónknak két kritikus mozzanata van. Az egyik, a millenniumhoz hasonlóan, a napéj­egyenlőségek precessziója. A másik pedig egy imbolygás, me­lyet relative nemrég fedeztek fel. Mi, az egész naprendszer, az űrben bizonyos mértékben spirál alakb kígyózunk, mely azt mutatja, hogy hozzákapcsolódtunk valamihez. Csillagászok megfigyelései szerint ez úgy indult, hogy másik testet kezdtünk keresni. Először egy konkrét csillagállásból, majd csillagok cso­portjából következtették ezt ki. Négy-öt évvel ezelőtt egy bizo­nyos bolygót, a Szíriusz A-t gondolták a megoldásnak. A világ­űrben a Szíriusz A-val együtt, a DNS molekula szerkezetéhez hasonló alakban, hasonlóan haladunk. Közös végzetünk van a Szíriusszal. Ahogy egyszerre mozgunk, úgy bontakozik ki a tudatosság, ahogy a DNS génjei és kromoszómái feltárják üze­neteiket nagyon specifikus helyekről. Léteznek olyan kulcsfon­tosságú időpontok, amikor adott dolgok megtörténhetnek, ami­kor „genetikailag" kritikus összefonódás bekövetkezhet a Föld és a Szíriusz, valamint a kozmosz többi része közt. Egy rendkí­vül különleges csoportosulás jelen pillanatban is végbe megy.

Vizsgáljuk meg a napéjegyenlőségek előrehaladását. A Föld tengelye 23,5 fokos dőlésszöggel rendelkezik. Ahogy megfordul a Nap körül, a tengely továbbra is dőlt ma­rad, így kialakítva számunkra az évszakokat.

De a tengely imbolyog, ezáltal forgás közben maga a ten­gely is változik, hetvenkét évenként körülbelül egy fokkal. 2160 évenként egy konstelláció állását változtatja meg, minden 25 920 évben pedig megtesz egy teljes kört.

25 920 év elteltével az Északi-sark csúcsa egy ellipszist ír le. Ennek az ellipszisnek egy pontja a galaxis középpontjához a legközelebb, másik pontja tőle legmesszebb helyezkedik el. Amit őseink, elsősorban a tibetiek és hinduk felismertek, hogy amint a galaxis középpontjától távolodunk, szellemi értelem­ben elalszunk, közeledés esetén pedig felébredünk.

Ezek a vén bölcsek a napéjegyenlőség előrehaladása ál­tal kialakított ellipszist juga nevű korszakokra osztották fel. A jugákkal kapcsolatos információk zömét az elmúlt 2000 évben állították össze, mely a Kali Juga (sötét vagy vas kor­szak) néven vált ismertté.

juga

Minden egyes juga-ciklusban hanyatlást lehet megfigyelni a béke és lelki fejlődés aranykorától kezdve az erőszak és lelki degradáció utolsó korszakáig.

A juga-ciklusok alatt az emberi civilizációk különböző fejlettségi fokkal, tagjai ikorszakonként eltérő képességekkel rendelkeznek, amelyek az első korszakban igen magas szintűek. Ezek a képességek a jugák változása során fokozatosan degradálódnak, ami megnyilvánul többek között az emberi élet hosszának radikális lerövidülésében is. E degradáció a Kali juga végén egyre jobban előrehalad, de ezt követőn egy új Satya juga veszi kezdetét, ami egyben az Aranykor és a tisztaság eredeti állapota is visszaáll és a káoszból újra rend lesz – azaz a ciklus ismét elölről kezdődik.

Az ősök felfedeztek két pontot, ami 900 évre helyezkedik el mind az alvó, mind az ébredő oldalon. Ezek a pontok óriási változással állnak összefüggésben - a tudatokban végbemenő változásokkal és a bolygók pólusainak változásaival.

Jelenleg a galaxis középpontja felé való elmozdulás előtt állunk, és kezdünk felébredni. 180 fokot fordultunk az utolsó elmozdulás óta, a következő éppen közeleg. Ez az oka annak, hogy kezdjük elérni határainkat, ami többek közt a népességet és környezetünk terhelését illeti.

Kozmikus alvásunk és felébredésünk hasonlóan működik, mint a Föld huszonnégy órás körforgásának nappa­li és éjjeli ciklusa. Többnyire a sötétségben lévő félgömb teremt­ményei alszanak az éjszaka folyamán, többségük napközben ébren van. Ugyanez a helyzet a napéjegyenlőségek változásá­nak szakaszaival is. Abban a periódusban, amikor a bolygó al­szik, a férfi oldal védelmez bennünket. Minden esetben a női mivolt az, amely visszavezet a fényre minket.

Írj egy hozzászólást

Kérlek, hozzászólás írásához jelentkezz be. Lent tudsz bejelentkezni.