• majaorakulum
    Maya Orákulum
  • eletviraga
    Szakrális Geometria
  • atlantisz
    Atlantisz Bölcsessége
  • arkangyal
    Arkangyal kártya
  • tarot
    Univerzális Tarot
  • inca
    Inka horoszkóp
  • karma
    Karma Asztrológia
  • dendera
    Egyiptomi horoszkóp
  • indianastro
    Indián horoszkóp
  • kelta fa
    Kelta Fa horoszkóp
  • Icon 12
    Twitter
  • Icon 12
    Weather

Kategória: A mayák bölcsessége

mayancal


A Maya naptár ciklusai

mayanaptarA maya naptár a természetesen előforduló energia-ciklusokon alapul és szoros kapcsolatban áll a Földanyával, a Nappal és a Plejádokkal. A mayák tisztelték a Földanyát és az energia-ciklusokat és többFöldön előforduló ciklusról is tudtak. Felismerték az energia 13-napos ciklusát, amely a galaktikus forrásokból származik a 20-napos energia-ciklust, amely a Napból származik.

A naptár alapszinten a napi ciklusokat térképezi fel, magasabb szinteken az idő nagyobb blokkjait. Megfigyeléseik szerint egy nap, a nyugati naptárral ellentétben, egyszerre több ciklusnak is a része.

A naptár szerkezete a húszas számrendszeren alapul: a nap a kin, 20 kin/nap = 1 uinal, 20 unial = 1 tun = 400 kin; 18 uinal = 360 kin/nap. 20 tun = 1 katun, 20 katun = 1 baktun (=144.000 kin/nap, cca. 394 év).

Egy-egy baktun egy-egy nagyobb ciklust foglal magában, amely sok kisebb ciklusból áll, a végén az egy napnyi időtartammal, amely a legkisebb a sorban. A baktun végén az idő mintegy lenullázódik és újrakezdődnek a kisebb ciklusok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az időt ne tudták volna lineárisan (múlt-jelen-jövő) szemlélni, csupán azt, hogy nem tartották fontosnak az ennél hosszabb periódusok jelölését, hanem csak elkülönítették az előzőtől. A 13 baktun kb. 5125 szoláris évet jelöl. És bár a maják életében a 13-as számnak különös szerepe volt, ez mégsem indokolja, hogy valamiféle világvége bekövetkezését kötöttek volna a 13. baktun végéhez. Ehelyett a kezdet fontosságára utalhatnak az ehhez kapcsolódó szertartásaik, arra, amelyet minden baktunváltáskor megünnepeltek a teremtés pillanatának megismétlését.

A mayáknak számos naptáruk volt, mivel az időre egy szent vagy spirituális ciklusok hálójaként tekintettek. Így míg a gregoriánus naptár a napokat társadalmi, adminisztratív és kereskedelmi célokkal rendszerezi, a maja naptárban számos vallási elem is közrejátszik. Például minden napnak volt egy védőszelleme, ami éppen kedvezhetett az utazásnak, míg balszerencsét hozott a kereskedésre.

A legfontosabb két naptár a 365 napos csillagászati „Haab” naptár mellett a mayák a 260 napos szent „Tzolkin” naptárt használták.

 

A 260 napos Tzolk'in ciklus - a szent maya Tzolk'in

A Tzolk’in a maya naptár első szintje. 260 nap hosszú. Ez reprezentálja a 20 napos szoláris ciklus és a 13 napos galaktikus ciklus kölcsönhatását. Minden nap, energia sok forrásból van jelen a Földön, de a szoláris energia és a galaktikus energia nagyon fontos minden egyes nap energiájának a megértéséhez. A Tzolk’in ciklus megértése, a szoláris energia és a galaktikus energia gondolatának kombinálása és kölcsönhatása egymással. Ha mi összeszorozzuk a 20-at és a 13-at, 260-at kapunk. 260 kombinációja van a szoláris és a galaktikus energiáknak.

tzolkinA Tzolk'in ábra illusztrálja a Tzolk'in ciklust. A 20 napos szoláris ciklust a baloldali oszlop reprezentálja. A szoláris ciklus a Sárkánnyal kezdődik fent és a Nappal végződik lent. A 13 oszlop mindegyike egy 20 napos ciklust reprezentál. A 260 négyzet mindegyikében van egy sorszám, amelyik reprezentálja a 13 napos galaktikus ciklus számát 1-től 13-ig. Ha megnézzük az első oszlopot fentről lefelé, akkor a számok eggyel kezdődnek és növekednek 13-ig. Aztán a számok újra kezdődnek.

A Tzolk'in Kin napjai illusztrálják a Tzolk'in ciklus folyamatát. A Kin napok ábrája nagyon egyszerű a Tzolk'in ábrához képest. Micsoda különbség van az egyes négyzetekben lévő számok között. A Kin napok ábrája minden egyes négyzetben a teljes 260 napból mutatja a sorszámot, amelyik alapvetően a Tzolk'in ciklus 260 napjának a számlálása. Minden egyes Kin nap megfelel egy specifikus Galaktikus Szignatúrának.

Ez a 260-as modulprogram fraktálisan és nem lineárisan értendő, melynek legkisebb egysége a Kin. A Kin lehet egy speciális energiahordozója egy napnak, vagy egy nagyobb lineáris időegységnek, pl. hétnek, hónapnak vagy évnek is.

Tulajdonképpen a fraktális minta megértése az újdonság. Kicsiben megmutatkozik a nagy is. Egy napenergia több fraktált is tartalmaz.

A lineáris idő három főciklusa jellemezte az utolsó földkorszakot. A 26.000 évet felölelő platonikus földciklus is 260 fraktálra osztható fel, mint ahogy az 5200 éves babilóniai ciklus is. Az utolsó 260 év 1753-tól 2012-ig szintén ezt a 260-as fraktális energiamintát hordozza. Úgyszintén a legkisebb egységet, a nap-energiát is ezen fraktális erők egyike határozza meg.

Ez bizonyítja, hogy az idő nemcsak lineáris egységekben mérhető, mint azt sokat hiszik, hanem programként is létezik. Ez a tulajdonképpeni lényege ennek a naptárnak.

Néhány négyzet a Tzolk'in ábrán zöld háttérrel a Galaktikus Aktiváló Portál napoknak felelnek meg. Mint ahogy az ősi mayák tanulmányozták a Föld energia ciklusait, néhány napon megfigyelték, hogy ezek nyitottak, ablakok, vagy portálok, amelyeken az energiák a dimenziók között áramolnak. Ezeknek az energiáknak a csatornájává válva létezésünket megnyitó hatással aktiválódik. Leggyakrabban a portálok egy napra nyílnak meg. De, az 50-51, 210-211és a 260- 1 Kin napokon a portál két napra nyílik meg. A 106-115. és 146-155. Kin napokon a portál tíz napra nyílik meg. Amikor kapcsolóunk ezekhez a portálokhoz, akkor észrevehetjük, hogy az életünk teljesen különböző a portál-nyitás alatt.

A minta, amit a Galaktikus Portál Napok formálnak érdekes. Sokan egy csavarvonalat látnak benne, amely nagyon egyszerűen az emberi DNS dupla csavarvonalát adja. Másik perspektíva, hogy azt ábrázolja, ahogy a Tzolk'in Ciklusok egymásba kapcsolódnak. A minta, ahogy itt megformálódott megtalálható a csörgőkígyó bőrén. A csörgőkígyó az ősi mayák és más kultúrák, ahol ezek a kígyók élnek, nagy tiszteletnek örvend.

A Mag napok megfelelnek annak a 20 napos szoláris ciklusnak, amelyik a Tzolk'in ciklus közepén található. Ez az időtartam a 121-től a 140-ik Kin napig tart. Ez a periódus is úgy tekinthető, mint egy portál, de különbözik a galaktikus aktiváló portáloktól. A Mag napok alatt a létezésünk magja munkálódik és emelkedik. A maya energiák a Maya csillagból, a Fiastyúk csillagkép 3. csillagából, dolgoznak velünk, mint egyénekkel, ahogy segédkeznek nekünk, úgy segítenek a Föld Anyának is.

 

A Haab, a 365 napos ciklus

A Haab a maya naptár második szintje. Ez 365 nap hosszú és megfelel a Föld Nap körüli keringésének. Ez 18 db 20 napos hónapnak, és egy db 5 napos hónapnak felel meg.

Minden hónap maya neve megfelel a 20 szoláris ciklus egyikének. Megjegyzendő, hogy a 20 napos szoláris ciklus nem szükségszerűen indul a ciklus elején.

dzibilchaltunequinox

A Szoláris ciklus azon napja található az elején, ahol a tavaszi napéjegyenlőség van.

Merida közelében (Yucatan, Mexico), található egy speciális maya templom, amit Dzbilchaltun-nak hívnak. Ez a templom nagyon speciális helyszínen található. Amikor a Nap a tavaszi napéjegyenlőség napján felkel, a Nap fénye keresztül világít Dzbilchaltun-on és átmegy a nyitott templomon. Körül-belül ezer yardra a templomtól nyugatra van egy kőoszlop. Csak a tavaszi napéjegyenlőség napján a felkelő nap fénye pontosan megvilágítja a kőoszlop közepét. E templom használatával, az ősi mayák pontosan meghatározhatták a tavaszi napéjegyenlőséget. Másik érdekes jelenség ezzel a templommal kapcsolatban, hogy a tavaszi napéjegyenlőséget követő első telihold pontosan azon a helyen kel fel, mint a Nap a tavaszi napéjegyenlőségkor. 

 

A szinkronárium, a a 13 hónapos holdciklus

A 13 holdhónapos / 28 napos naptár kapu a szinkronikus rendbe. Ez az idő és valóság negyedik dimenziós rendje, melyben a szinkronicitás mindennapos. A szinkronikus rend bolygónk új tudását képezi és elengedhetetlenül szükséges abban a folyamatban, ami önmagunk és környezetünk megváltoztatására irányul és összhangba hoz csillagunkkal, a Nappal, mely most fejlődésének újabb fázisába érkezik. Eme nagyszerű folyamatban az új naptár eszköz a kozmosz univerzális rendjére történő hangoláshoz. A hangolás naponta valósul meg a 13 holdhónapos naptár és a galaktikus szignatúrák (Kinek) követésével. Amint megtanuljuk eme rendszer nyelvét, azonnal rálépünk érzékelésünk és tudatállapotunk megújításának útjára.

A szinkronáriummal a következő fejlődési szakasz beteljesítésének legegyszerűbb és legkönnyebb eszközét tudhatjuk magunkénak. Természeténél fogva a szinkronikus rend maga a kozmosz, az a szövet, ami a világegyetemet összetartja

José Argüelles a következőket mondja erről: „A 13 holdhónapos / 28 napos szinkronárium a Galaktikus Standard Idő (rövidítve GST, az angol Galactic Standard Time-ból) harmonikus mérője. A GST független a harmadik dimenzió különböző asztronómiai mértékeinek viszonylagos változóitól, amelyek bolygókként és égitestekként eltérőek. Az idő relatív mértéke a Földön a Holddal, a Nappal és egyéb bolygótestekkel való viszonyában más, mint a Marson, a Jupiteren vagy az Uránuszon. A GST a planéta keringési pályájának harmonikus értékeit veszi figyelembe, melyek mindenfajta asztronómiai változótól függetlenek. Maga a harmonikus mérték természete, a 28 [(f) 4:7::7:13] olyan fraktál, amely a galaxis bármelyik helyén alkalmazható és bármely égitest pályájára vonatkoztatható. Innen a Galaktikus Standard Idő elnevezés, ami az időnek egy teljesen új meghatározása és felfogása. A GST olyan négy-dimenziós harmonikus mérték, ami a három-dimenziós asztronómiai értékek és mértékek relativizmusa fölé emelkedve azokat önmagával összhangban integrálja. Ezért nevezzük a harmonikus standard GST-t szinkronáriumnak és nem kalendáriumnak2 ….

A 13 holdhónapos / 28 napos szinkronárium tulajdonsága, hogy az elmét a Galaktikus Standard Időhöz rendezi, emígyen a használóit mind mentális, mind pedig spirituális értelemben az evolúcióban előre mozdítva.”

 

A Nagy ciklus

A Haab és a Tzolkin évek ciklusait húszasával számolták, és ötvenkét évenként ismétlődött a közös periódusuk. Ez azt jelenti, hogy 52 csillagászati év alatt telt el 73 Tzolkin ciklus.

Meghatároztak egy „nulladik napot” is, amely a tudósok szerint i. e. 3114. augusztus 13. Ez a nagy ciklus kezdete, mely 2012. december 21-én ér véget. Ez a nagy ciklus 5124 éves, 13 Baktunból áll. Egy Baktun hozzávetőlegesen 394 év.

Nem ismert, hogy ekkor mi történt, valószínűleg egy mitikus dátumról van szó. Ettől kezdve a ciklusok egymást követték. Az ismétlődésnek azonban sokkal nagyobb a szerepe, mint a linearitásnak. Noha minden húsz vagy ötvenkét évet átfogó ciklusban különböző dolgok történhetnek, mindegyik periódus pontosan megegyezik a másikkal, a múltban és a jövőben egyaránt.

Az ismétlődés gondokat okoz akkor, amikor a maja dátumokat meg akarjuk feleltetni a sajátunknak, mivel nehéz elkülöníteni egymástól az egyes időszakok hasonló eseményeit. A 10. századi tolték invázió a maja krónikákban egybemosódik a spanyol hódítással, amely ötszáz évvel később következett be. Ebből következően a mayák szent könyvei egyszerre történelemkönyvek és jóskönyvek is. A mayák felfogásában a múlt, a jelen és a jövő ugyanaz a dimenzió. A mai történészek, éppen fordítva, a maya jóslatok alapján próbálják megismerni a mayák múltjának az eseményeit, mert náluk a jövendőmondás az emlékezés egy formája volt.

Mind a mayák, mind a hopik és a védák szerint van egy alapritmusa a Naprendszernek: körülbelül 26 ezer év alatt kerüli meg a Plejádok központi Napját, az Alcyonét. Naprendszerünk ugyanennyi idő alatt járja végig a 12 állatövi jegyre felosztott égboltot.

A mayák ismerték a Plejádok csillagképpel való szoros kapcsolatot és naprendszer Alcyone körüli keringési pályáját. A Plejádokat úgy nevezték, hogy a Hét Nővér. A mi Napunk a Plejádok csillagkép 8. csillaga. A teljes csillagkép, beleértve a mi teljes naprendszerünket, egy óriási spirált formál a Tejút galaxisában. Körül-belül 26.000 év szükséges Napunknak az Alcyone körüli utazáshoz. A mayák erre hivatkoznak, mint Nagy Ciklusra.

 

Felhasznált irodalom:

Gary M. Cook: A Dreamspell Calendar jelentése

Szinkronárium A Fehér Lunáris Varázsló Éve

Az idő fogalma a mayák szerint

idociklusA mayák az Idő végének nevezik, amiben élünk. Ez a mayák szerint 2007 október 24-én kezdődött, de a végének pontos időpontja kérdéses.

Ahhoz, hogy 2012-es dátumot megértsük, először meg kell értenünk a napéjegyenlőség haladását.

A mayák 5200 éves ciklusokat használnak, ha ezt megszorozzuk 5-tel, akkor 26 ezer évet kapunk, ez pedig körülbelül megfelel a napéjegyenlőség előrehaladásának, egy kicsit kevesebb. Köröket kell elképzelni, amik mind különböző sebességgel mozognak. A két ciklus egybeesik 2012 december 21-én.
 
Nézzük meg közelebbről az idő fogalmát, hogy meglássuk a tágabb képet és azon belül a napéjegyenlőség előrehaladását.
 
Az idő emberi fogalma csalóka. Ha ránézünk az órára, megfeledkezünk arról, hogy a Föld forgásához, nem pedig egy óralaphoz, vagy digitális kijelzőhöz kötött. Nézzük a napfelkeltét és naplementét és azt hisszük a nap mozog, pedig ez csak illúzió, amit szintén a Föld forgása okoz. Egy teljes fordulatát egy napként fogjuk fel és ezt a ciklust 24 órának nevezett egységre osztjuk. A Föld egy fordulata 1 nap. A második legismertebb ciklus a Föld útja a Nap körül, ami 1 év, azaz 365,25 nap. Világos, hogy az időt a Föld a Naphoz képesti mozgásából számítjuk, de vannak más kevésbé értett mozgások, amik a Földhöz kapcsolódnak és legalább olyan hatással vannak, mint az idő, amit az óránkkal mérünk.
 
A Földtengelyek dőlésszöge a naphoz képest óriási hatással van minden emberre, ez jelenleg 23,5 fok. Ezt hívják a Föld dőlésszögének. Folyamatosan változik, a csillagászoknak nap, mint nap figyelembe kell venni. A Föld tökéletes körpálya helyett mindinkább ellipszis alakban kering a Nap körül. Ez a ciklus nagyon hosszú idő alatt változik, kb. 100 ezer év alatt. A napéjegyenlőség előrehaladása és a Föld kilengése is tényező.
Egy kilengés 26 ezer évig tart. Ennek elsődleges oka a nap és a hold, bár más bolygók is közrejátszanak benne.
A napéjegyenlőség előrehaladása folyamatosan változik az ún. Milankovic-ciklusok miatt. Ezekben összegződik mindenféle Földciklus, egyéb ciklusok, és úgy tűnik ezek folyamtosan változnak. A tudomány elsősorban az éghajlatra gyakorolt hatása miatt vizsgálta a Milankovic-ciklusokat és a Nap ciklusait.
Ezen kívül ne feledkezzünk meg Hold pályájáról, ami óramű pontossággal határozza meg az óceánok árapályát.
Ezek ciklusok hatással vannak az érzelmekre és a Föld milliónyi ciklusára. Tulajdonképpen ezek a ciklusok alkotják a kulcsot minden jövendöléshez.
 
Ha csak a Föld tengelyének a végét néznénk, akkor látnánk, hogy ott egy ellipszis képződik.
A Föld egy teljes kört 25,771 év alatt tesz meg és ennek során áthalad mind a 12 állatövi jegyen. Az ősi hinduk és tibetiek szerint valahányszor a Föld tengelye egy új állatövi jegybe lép, az emberiség teljesen átalakul.

2012-ben a Föld a vízöntő jegye felé fordult és megkezdődött a mayák által az "Idő Végének" nevezett periódus.

Az Időről való gondolkodás arra tanított minket, hogy csak lineárisan halad előre, egyik ponttól a másikig. Sokkal pontosabb, ha az Időre, mint spirális ciklusokra gondolunk, ahogy tették ez a mayák, vagy más ókori népek, így a görögök, rómaiak és a keleti kultúrákban is.

Ebből adódik a kozmikus és földi idő közötti eltérés, amelynek kiigazítására kb. 400 évente kerül sor, a kb. 300 éves kozmikus éjszakák átalvásával.

A ciklikus időfelfogás alapja a természet közelben élő népek mindennapi tapasztalata. A természetben a makrokozmosztól az ember közvetlen környezetén és biológiai ritmusain át egészen az atomi és szubatomi világ pulzálásáig minden visszatérő ciklusok­ban zajlik. Az ember közvetlen élménye a bolygók keringése, a nappal és éjszaka váltakozása, az apály és dagály ismétlődése, az évszakok egymásutánja, a vegetációban végbemenő kibontako­zás, elhalás és újraképződés ismétlődő folya­matai, saját vérkeringésünk és egyéb biológiai ciklusaink, stb.

A maya tudomány azt tanítja nekünk, hogy minden egyes nap egy Energia, amely a Napból jön hozzánk. Ezek az energiák cirkulálnak mind a 20 napon keresztül. Ennek az energia ciklusnak hála, szinkronicitással vagyunk megáldva. Bepillantást nyerünk a valóságba, amit a szoláris energia ciklushoz kapcsolódásunk előtt elvesztettünk. A ciklus minden napja egyszerűen a kapcsolódás által megajándékoz minket.

Egy ciklus végén egy korszak véglegesen lezárul, és elkezdődik egy új. A ciklusváltásokhoz megtisztulási szertartások kapcsolódtak, hiszen a mayák fontosnak tartották, hogy az új időszak a korábbi korszak sajátságaitól megszabadulva kezdődjön.

Az időnek nemcsak mennyisége, hanem minősége is van és őseink elsősorban minőségi aspektusát emelték ki. Mi a saját lineáris idővonalunk bűvöletében dátumokat számolgatunk, nekik mást jelentett az idő: minőségi változást. A hopiknak például szavuk sincs a múlt-jelen-jövő időbeli leírására. Ennek tudatában amit ők jeleztek: csupán annyi, hogy „nagy változások lesznek”. Ez a változás egy „univerzális napforduló” elérkezése. Amikor a Nap (és vele a Naprendszer) átlépi a Tejút ekliptikáját és ismét a fényes oldalra kerülünk.

Az idő körforgása keleti felfogás szerint nemcsak az egyes létformákat, de a világmindenség egészét is érinti. A kozmosz, sőt maga a teremtő Isten is újra meg újra keresztülmegy a keletkezés, kibontakozás, lebomlás és megsemmisülés fázisain, hogy a világ pusztulását követően új teremtési szakasz kezdődjön.

A földtörténetet vagy akár a makrokozmoszt érintő, különböző léptékű ciklusok mindegyike tartalmaz kritikus, felbomló vagy pusztulással járó szakaszokat, így pl. az indiai hagyomány többféle, különböző léttartományokra kiterjedő „világvégéről" is tud. Ezek jelentőségét ugyanakkor viszonylagossá teszi, hogy sohasem jelentenek végső megsemmisülést, hanem pont ellenkezőleg: az elöregedett, ­önmagukat túlélt létformák feloldásával ezek teremtik meg a lehetőséget a gyökeres megújulásra.

Hunab Ku, avagy a Maya Kozmológia

Valahol mélyen a Tejút közepében van egy Fekete Lyuk, amit a tudósok Sagittarius A-nak (Nyilas A-nak) neveznek.

A mayák ezt az élet fájának nevezik, és úgy tartják, hogy a galaxis közepén létezik egy „Hunab Ku” nevű pont, ahonnan a tudatosság ered.

hunabku2Az ősi mayák feljegyzéseivel megegyezően van itt egy hely, ahonnan „ A Legfőbb Teremtő” alkot és pusztít. Azonban, a maya kultúrában nem találhatók képek „Hunab Ku-ról – a Legfelsőbb Teremtőről”, mert úgy gondolták, hogy a Teremtés Végső Erejének, mely a galaktikus magon keresztül befolyásolja a gaxison belüli életet, valójában nincs látható formája. Nagy a valószínűsége annak, hogy a tejút közepében lévő fekete lyuk valójában egy portál egy magasabb univerzumba, ami egy egészen más valósághoz tartozik.

Kozmikus nézőpontból, a fekete lyukak általában a galaxisok közepén helyezkednek el, és a legutóbbi kutatások szerint ezek valójában Univerzumunk átjáró pontjai. Ezek mind kozmikus portálok hálójaként kapcsolódnak egymáshoz. Belsejükben helyezkednek el a Rendkívüliség Pontjai, ahol minden ismert fizikai törvény széthullik, és többé nem működik.

Akik a mayákra hagyták a tudást, azt állítják, hogy „Hunab Ku” az a Tudatosság, amely minden anyagot és antianyagot átalakít. Ezt a logikát követve, valójában minden, a Galaxis központjában lévő fekete lyuk utalhat Hunab Ku-ra – a helyre, ahonnan a Végső Teremtő Akarata megnyilvánul.

Hunab Ku, akit „Mother Womb”-nak (Anyaméh) is hívnak, folyton új csillagokat szül, a mi Napunkat is ő hozta világra, a Naprendszerünkkel egyetemben.

Az ősi mayák próbáltak rávezetni, hogy értsük meg az üzenetet, miszerint Hunab Ku irányít mindent, ami a Galaxisokban történik, ami a tudatosodás energiájának időnként extrém erősségű robbanásaiban nyilvánul meg a galaktikus központból.

Ma a csillagászok igazolják azt, hogy a Galaxis központja, amit mi tejútnak nevezünk, lapított lemez formájú, egy fekete lyukkal a közepén, ami elnyeli a meglévő csillagokat, ugyanakkor újakat hoz létre.

A mai tudomány jelentős része, az időt még jelenleg is lineárisnak állítja be, ami csak egyik ponttól a másikig halad. Azonban akik a mayákra hagyták a tudást, megvilágították, hogy az idő körkörösen, vagyis ciklusokban halad.  Tisztán megmutatták azt, hogy mindennek van „kezdete és a vége”, de minden időciklus vége egy új kezdet. A hátrahagyott adatok kiemelik fontosságát a megnyilvánult jelenségek periodikus természetének megértését, amin a maya nagy kör naptár alapul.  Ezek a nagy tanítók hagyták a mayákra magas szintű tudásukat az idő szélsőséges méréséről és igazították útba őket, hogy az idő maga eredetileg Hunab Ku-tól ered, és ugyanakkoráltala is irányított. Valójában, ha párhuzamot vonunk minden más „ősi kultúrával”, például Egyiptommal, a napimádó kultúrával, azt a képet kaphatjuk, hogy: Ők nem Napként imádták a Napot, hanem, mint egy intelligens Teremtő Erőt, ahonnan az élet származik”.

 Az „Ahau” szó jelöli a Napot és „Ajpu” pedig Fénynek felel meg, amiből jöttünk, és ahová mindannyian visszatérünk. Mindkét jelző gyakran használatos, hogy megmutassa nekünk a megszokott fizikai megnyilvánulásunk „végét” és 2012-ben és „Az új tudatosság kezdetét” vagy megnyilvánulását univerzumunk egy magasabb dimenziójában.

2012 december 21-én greenwich-i idő szerint 11:11-kor a Napunk és bolygóink tökéletesen egy vonalba kerültek a Galaktikus Központtal.

Ugyanezen a napon, ha úgy nézzük, minden maradt „alapértelmezés” szerint, vagy ugyanazon az útszakaszon, Napunk elérte a szoláris maximumot, és a naprendszerünk ekliptikája keresztezte a Galaktikus síkot, amit úgy is nevezünk, hogy a Tejút „Galaktikus Egyenlítője”!

Carlos Barritos és más maya „idő őre” szerint az ősiek ezt az újjászületés dátumának tartották, egy új korszak kezdetének, amit az ekliptika és a galaktikus egyenlítő kereszteződése, és a Föld és a Tejút közepének egy vonalba kerülése eredményez.

A Kozmikus Kereszt jelentősége a Szakrális Fa (az Élet Fája) megtestesülése, a fáé, amit megemlítenek a legtöbb ősi spirituális tradícióban, mint a Galaxis kozmikus szívét, amikor valamilyen módon megnyílik, vagy a kozmikus energia egy csatornája jön létre, és áthatol a Földön, ugyanakkor eltakarítja a szennyeződéseket az életformákból, amik a bolygón élnek, és felemeli őket a megnyilvánulás egy magasabb szintű vibrációjára.

Még a legnagyobb szkeptikusoknak is nehéz nem elfogadni az úgynevezett „Maya Kozmológiát”, mert a módszerek, amelyeket időőreik hátrahagyták, ami oly rendkívülien precíz, hogy azonnal szöget üt a fejben, mivel rendszerük sokkal tökéletesebb, mint amit jelenleg használunk.

kukulkanPiramisaik, mint a Chichen-Itza-i Kukulkan, oly tökéletes építmények, amik pontosan mutatják a napforduló és napéjegyenlőség perceit az év folyamán, amik a Föld precessziós mozgása miatt jönnek létre (tudva azt, milyen lassú a bolygótengely elhajlása és ennek mozgása).

Meg kell még említenem Mexikó többi piramisait (Teotihuacan), ahol tökéletes pontosságú leírást találhatunk az egész naprendszerünk minden planétájának keringési pályájáról. Van Nap piramisuk, Merkúr piramisuk, Vénusz piramisuk…egy piramis minden bolygónak. Építészetükben a viszonyítási alapok matematikai pontossága hajmeresztő. Ez az extrém precizitás nem származhat primitív emberektől, csak egy olyan társadalomtól jöhet, amelynek tudásszintje jóval meghaladja mai tudásunkat, legalábbis az átlag szintet.