Kozmikus tudatosság
Kozmikus tudatosság
Az Ötödik Dimenziós Tudat
Az ötödik dimenziós tudat a hosszúság, szélesség, magasság, idő, és a szellem ...
Negyedik Dimenziós Tudat
Negyedik dimenziós tudat a pont, hosszúság, szélesség, magasság, térfogat és az ...
A Harmadik Dimenziós Tudat
Harmadik dimenziós tudat a pont, vonal, hosszúság, szélesség, magasság, és a ...
Az első és második dimenziós tudat
ELSŐ DIMENZIÓS TUDAT Az első dimenziós tudat a pont tudatossága. A tudat, ami ...
Számos dimenzió világa
Az univerzum egészében a létezés végtelen számú szintjét vagy „dimenzióját" ...
Földünk tudata
Miután az ásványnak is van tudata, ebből kifolyólag a Földünk is egy tudatos ...
Multidimenzionális Tudat
A teremtés egésze mozgó, hullámzó, vibráló energia. A Szellem, a Forrás ...
Szakrális geometria
Szakrális geometria
Az élet virága
A "Élet virága" megtalálható minden nagyobb világvallásban. A teremtés mintái ...
Az élet szent geometriája
Az Univerzumot a gondolat teremtette, mely a fizikai valóságban manifesztálódik ...
Az Egy törvénye és a Teremtés
"Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta ...
A „Sárkányvíz” létezik?
A Sárkányvíz azaz a T-uránia víz különös adottságairól lenne szó ebben az ...
Miért szakrális a geometria?
„Ahogy a számok szentek voltak a püthagoreusok számára, ugyanígy az ókori ...
A mayák bölcsessége
A mayák bölcsessége
Hunab Ku, avagy a Maya Kozmológia
Valahol mélyen a Tejút közepében van egy Fekete Lyuk, amit a tudósok ...
A Maya naptár ciklusai
A maya naptár a természetesen előforduló energia-ciklusokon alapul és szoros ...
Az idő fogalma a mayák szerint
A mayák az Idő végének nevezik, amiben élünk. Ez a mayák szerint 2007 október ...
Kozmológia
Kozmológia
Az idő természetes ciklusai
Vegyünk egy kis pillantást az idő természetes ciklusaira: a Föld egy nap ...
A kozmológia története dióhéjban
Amióta ember az ember, próbálja megfejteni a körülötte lévő világot. Mítoszok, ...
A Foton öv
1961-ben fedezték fel műholdak segítségével, hogy a Plejádok körül valami ...
A Ciklusok
A körforgás életünk minden szintjén megfigyelhető. Néhány ciklus periódusa ...
Rezgések és energia
A világegyetemben minden energia. A tudomány megmagyarázza, hogy minden ...
Miként fenn, úgy alant
Ahogy a nagy hermetikus axióma mondja:   "Miként belül, úgy kívül, ...

Cikkek a következő címkével: galaxis

A kozmológia története dióhéjban

Amióta ember az ember, próbálja megfejteni a körülötte lévő világot. Mítoszok, legendák, tudományos elméletek születtek az elmúlt évezredek alatt. Isteneket, hősöket, matematikai képleteket hívtunk segítségül, hogy megoldást találjunk a talányokra.

Az ókori görögök szemében a Föld egy lapos, vizen úszó korong volt, amely fölött az égbolt kupoláját Atlasz tartotta. Az egyiptomiak úgy hitték, hogy az ég maga egy istennő, akinek ruhájára aggatott ékszerek a csillagok. Mezopotámia papjai már ismerték a hét bolyongó égitestet is. Ekkor még mindenki azt hitte, hogy a Föld van a Világmindenség középpontjában. Elsőként Arisztarkhosznak jutott eszébe a heliocentrikus világkép lehetősége.

Majdnem kétezer évvel később Galilei távcsövet fordított az ég felé. A Hubble Űrtávcső ma már távoli galaxisokat fényképez hihetetlen felbontásban. Miközben a képek készülnek, furcsa kérdés fogalmazódik meg bennünk: vajon mi lesz e százmilliárdnyi galaxis sok százmilliárdnyi csillagának sorsa? Mi, akik ezen a világon élünk, tudni szeretnénk, hogy mi fog történni egyszer majd ezzel a világgal. Honnan hová tart ez az egész valami, aminek mi is részesei vagyunk? Ezekkel a problémákkal kezdett el foglalkozni a huszadik században született tudomány, a kozmológia.

A kozmológus természettudós és filozófus is egy kicsit. Rendszerint jobban tud kérdezni, mint válaszolni. Rengeteg feltevése, ötlete van, ám szinte semmit sem tud bizonyítani közülük. A veszte az, hogy a dolgokat a lehető legnagyobb összefüggéseiben próbálja megérteni, s olyan területek foglalkoztatják, amelyek elméleti okfejtéseit gyakorlatban alig lehet igazolni.
Így hát a kozmológia talán nem is igazán tudomány. Bizonyítatlan és cáfolatlan hipotéziseket sorakoztat fel. Legtöbbször nélkülözni kényszerül mindenféle tapasztalat útján kiderített, megfigyelt tényt, mérési eredményt.

A kozmológia talán inkább egy játék. Hihetetlenebbnél hihetetlenebb elméletek csapnak össze egymással, anélkül, hogy valamelyikük győztesen kerülne ki a harcból. Szinte futószalagon érkeznek furcsábbnál furcsább ötletek, meghökkentő világmagyarázati modellek; vitatkozik rajtuk a tudós, a diák, a hétköznapi ember. A kozmológia ugyanis a legalapvetőbb kérdésekkel foglalkozik. Ezekre a kérdésekre azonban igen nehéz magyarázatot találni.

Amikor azonban Edwin Hubble felfedezi, hogy az galaxisok távolodnak egymástól, vagy amikor Arno Penzias és Robert Wilson 1965-ben megtalálja a mikrohullámú háttérsugárzást, vagy amikor harminc évvel később a COBE nevű NASA műhold kimutatja benne a század százaléknyi fluktuációkat, hirtelen kiderül, hogy néhány elméletnek meg kell buknia, viszont egyes hipotézisek tényleg igazat mondanak. Ekkor tudományos jelentőségű dolgok derülnek ki, amelyek gyakran teljesen átformálják a világról alkotott elképzeléseinket.
A kozmológusok között akad a legtöbb olyan ember, aki rendíthetetlenül tagadja Isten létét. Ennek ellenére mégis a kozmológia az a tudományág, amelyik legközelebb áll a valláshoz. Ugyanis a hipotéziseket vizsgálgatva egyértelműen kiderül, hogy minden, ami létezik, egy egységes "valami" felé tart, s ez a valami lényegében a világ értelmének fogható fel. Kiderül, hogy a matematikai képletek és a bibliai történetek ugyanazt mondják nekünk, csak másképp.
A kozmológia tehát, amely a huszadik század végén formálódott igazán tudománnyá, nem is valódi tudomány, mégis kicsit több annál. Minél jobban elmélyedünk a száraz számok és képletek között, annál izgalmasabb kalandban lesz részünk.

Mert vajon létezhet-e ennél vonzóbb kihívás: megtalálni saját magunkat a körülöttünk lévő világban?

Forrás: cosmo.supernova.hu

 

Hunab Ku, avagy a Maya Kozmológia

Valahol mélyen a Tejút közepében van egy Fekete Lyuk, amit a tudósok Sagittarius A-nak (Nyilas A-nak) neveznek.

A mayák ezt az élet fájának nevezik, és úgy tartják, hogy a galaxis közepén létezik egy „Hunab Ku” nevű pont, ahonnan a tudatosság ered.

hunabku2Az ősi mayák feljegyzéseivel megegyezően van itt egy hely, ahonnan „ A Legfőbb Teremtő” alkot és pusztít. Azonban, a maya kultúrában nem találhatók képek „Hunab Ku-ról – a Legfelsőbb Teremtőről”, mert úgy gondolták, hogy a Teremtés Végső Erejének, mely a galaktikus magon keresztül befolyásolja a gaxison belüli életet, valójában nincs látható formája. Nagy a valószínűsége annak, hogy a tejút közepében lévő fekete lyuk valójában egy portál egy magasabb univerzumba, ami egy egészen más valósághoz tartozik.

Kozmikus nézőpontból, a fekete lyukak általában a galaxisok közepén helyezkednek el, és a legutóbbi kutatások szerint ezek valójában Univerzumunk átjáró pontjai. Ezek mind kozmikus portálok hálójaként kapcsolódnak egymáshoz. Belsejükben helyezkednek el a Rendkívüliség Pontjai, ahol minden ismert fizikai törvény széthullik, és többé nem működik.

Akik a mayákra hagyták a tudást, azt állítják, hogy „Hunab Ku” az a Tudatosság, amely minden anyagot és antianyagot átalakít. Ezt a logikát követve, valójában minden, a Galaxis központjában lévő fekete lyuk utalhat Hunab Ku-ra – a helyre, ahonnan a Végső Teremtő Akarata megnyilvánul.

Hunab Ku, akit „Mother Womb”-nak (Anyaméh) is hívnak, folyton új csillagokat szül, a mi Napunkat is ő hozta világra, a Naprendszerünkkel egyetemben.

Az ősi mayák próbáltak rávezetni, hogy értsük meg az üzenetet, miszerint Hunab Ku irányít mindent, ami a Galaxisokban történik, ami a tudatosodás energiájának időnként extrém erősségű robbanásaiban nyilvánul meg a galaktikus központból.

Ma a csillagászok igazolják azt, hogy a Galaxis központja, amit mi tejútnak nevezünk, lapított lemez formájú, egy fekete lyukkal a közepén, ami elnyeli a meglévő csillagokat, ugyanakkor újakat hoz létre.

A mai tudomány jelentős része, az időt még jelenleg is lineárisnak állítja be, ami csak egyik ponttól a másikig halad. Azonban akik a mayákra hagyták a tudást, megvilágították, hogy az idő körkörösen, vagyis ciklusokban halad.  Tisztán megmutatták azt, hogy mindennek van „kezdete és a vége”, de minden időciklus vége egy új kezdet. A hátrahagyott adatok kiemelik fontosságát a megnyilvánult jelenségek periodikus természetének megértését, amin a maya nagy kör naptár alapul.  Ezek a nagy tanítók hagyták a mayákra magas szintű tudásukat az idő szélsőséges méréséről és igazították útba őket, hogy az idő maga eredetileg Hunab Ku-tól ered, és ugyanakkoráltala is irányított. Valójában, ha párhuzamot vonunk minden más „ősi kultúrával”, például Egyiptommal, a napimádó kultúrával, azt a képet kaphatjuk, hogy: Ők nem Napként imádták a Napot, hanem, mint egy intelligens Teremtő Erőt, ahonnan az élet származik”.

 Az „Ahau” szó jelöli a Napot és „Ajpu” pedig Fénynek felel meg, amiből jöttünk, és ahová mindannyian visszatérünk. Mindkét jelző gyakran használatos, hogy megmutassa nekünk a megszokott fizikai megnyilvánulásunk „végét” és 2012-ben és „Az új tudatosság kezdetét” vagy megnyilvánulását univerzumunk egy magasabb dimenziójában.

2012 december 21-én greenwich-i idő szerint 11:11-kor a Napunk és bolygóink tökéletesen egy vonalba kerültek a Galaktikus Központtal.

Ugyanezen a napon, ha úgy nézzük, minden maradt „alapértelmezés” szerint, vagy ugyanazon az útszakaszon, Napunk elérte a szoláris maximumot, és a naprendszerünk ekliptikája keresztezte a Galaktikus síkot, amit úgy is nevezünk, hogy a Tejút „Galaktikus Egyenlítője”!

Carlos Barritos és más maya „idő őre” szerint az ősiek ezt az újjászületés dátumának tartották, egy új korszak kezdetének, amit az ekliptika és a galaktikus egyenlítő kereszteződése, és a Föld és a Tejút közepének egy vonalba kerülése eredményez.

A Kozmikus Kereszt jelentősége a Szakrális Fa (az Élet Fája) megtestesülése, a fáé, amit megemlítenek a legtöbb ősi spirituális tradícióban, mint a Galaxis kozmikus szívét, amikor valamilyen módon megnyílik, vagy a kozmikus energia egy csatornája jön létre, és áthatol a Földön, ugyanakkor eltakarítja a szennyeződéseket az életformákból, amik a bolygón élnek, és felemeli őket a megnyilvánulás egy magasabb szintű vibrációjára.

Még a legnagyobb szkeptikusoknak is nehéz nem elfogadni az úgynevezett „Maya Kozmológiát”, mert a módszerek, amelyeket időőreik hátrahagyták, ami oly rendkívülien precíz, hogy azonnal szöget üt a fejben, mivel rendszerük sokkal tökéletesebb, mint amit jelenleg használunk.

kukulkanPiramisaik, mint a Chichen-Itza-i Kukulkan, oly tökéletes építmények, amik pontosan mutatják a napforduló és napéjegyenlőség perceit az év folyamán, amik a Föld precessziós mozgása miatt jönnek létre (tudva azt, milyen lassú a bolygótengely elhajlása és ennek mozgása).

Meg kell még említenem Mexikó többi piramisait (Teotihuacan), ahol tökéletes pontosságú leírást találhatunk az egész naprendszerünk minden planétájának keringési pályájáról. Van Nap piramisuk, Merkúr piramisuk, Vénusz piramisuk…egy piramis minden bolygónak. Építészetükben a viszonyítási alapok matematikai pontossága hajmeresztő. Ez az extrém precizitás nem származhat primitív emberektől, csak egy olyan társadalomtól jöhet, amelynek tudásszintje jóval meghaladja mai tudásunkat, legalábbis az átlag szintet.